Kemence  története.....

A Börzsöny hegység egyik legszebb helyén fekvõ kis falu Kemence. A települést festõi környezet veszi körül. Az egész falu a Börzsöny oldalába simul, melyet a faluról elnevezett patak szel ketté, ami az Ipolyba torkollik. A régészeti kutatások tanúsága szerint a terület már az õskorban lakott volt. A honfoglalást követõen a területet a Hunt-Pázmány nemzetség kapta szolgálataiért. A település nevét elõször egy 1156-os dézsmajegyzékben említik, mint esztergomi érsekség birtokát. A község közelében két helynév utal arra, hogy Mátyás király és felesége Beatrix királynõ szívesen vadászott a Börzsöny erdeiben. Ma is kedvelt kirándulóhely a Királyháza közelében lévõ Királykút, s a fölöttük magasodó hegy tetején terül el a Királyné pallagja. Késõbbi uralkodók is gyakran vadásztak a Börzsöny õsrengetegeiben, a század elején József fõherceg itt ejtette el ezredik szarvasbikáját, melynek helyét emléktábla õrzi. A 13. században a központi hatalom meggyengülésével a marakodó "kiskirályok", köztük Csák Máté is pusztítják a vidéket. A mohácsi vész után a terület, átmeneti békés idõszakoktól eltekintve, hadszíntérré válik. Ekkorra Kemence csaknem teljesen elnéptelenedik. A török kiûzését követõen a településre visszatér az élet, gyors népességnövekedés és gazdasági fellendülés kíséri. A község 1751 és 1793 között a Honti megyegyûlések színhelye volt, s ez a falu felvirágzásához vezetett. Az egyemeletes barokk megyeházát 1751-ben építtette fel Esterházy Imre prímás, mint földesúr és Koháry András, mint fõispán. A fejlõdõ település a 18. században éli virágkorát. Az épületben ma általános iskola mûködik és itt található Puskás Péter helytörténeti gyûjteményének kiállítása, az épület elõtti kis téren áll a Hõsök Emlékmûve. A központi szerepet kapott települést 1770 nyarán II. József is felkeresi. 1806-ban a megyeházát tûz pusztítja. Ezt követõen megyeszékhelynek Ipolyságot jelölik ki. A Fõ út mentén található barokk klasszicista homlokzata római katolikus templomot 1769-ben építették, de mivel fala bedõl, 1810-ben új homlokzatot emeltek eléje. A 18. század végén építették meg az L-alakú római katolikus plébániát. Az I. világháborút követõen a trianoni döntés periférikus helyzetbe juttatta a települést. Bár a népesség száma további növekedést mutat, helyben már nincs elég munkalehetõség, ezért Vácra és Budapestre jártak el dolgozni az iparba, a többség erdei munkásként bejárta az egész országot. A község lakosságának száma az idõk folyamán néhány családtól a 2000 fõig változott. Jelenleg 1124 fõ a község lakosainak száma. 1984-ben a Fõ út mentén egy jellegzetes felvidéki palócházban rendezték be a Tájházat, melyben minden fellelhetõ, ami a falu hagyományos paraszti háztartására jellemzõ volt. A címer kör alakú, amelyben tölgyfalevél koszorúval körülhatárolt fehér mezõben, elõtérben a sárgára festett falazatú piros cserépfedéssel ellátott volt megyeháza épülete látható, háttérben a Börzsöny hegység zöld vonulataival. A volt megyeháza épülete alatti félkörben a "Kemence" felirat látható, a zászló középtengelyében és a fehér mezõben középen a község címere látható, melynek körvonalai érintik a zöld mezõt.